Teliholdkor a női teremtőerő a csúcsán jár, így ilyenkor igen intenzíven tudunk kapcsolódni a nőiségünkhöz, és gyógyítani mindazt, ami gyógyításra vár, valamint a méh erőteréből megteremteni mindazt, amit szeretnénk.
Sötét holdkor pedig a lezárás, az elengedés, az elvágás, a búcsú minsőgégeit erősíti fel a hold, és ilyenkor intenzíven tudunk kapcsolódni a nőiségünkhöz, és kitisztítani méhünk teréből mindazt, aminek már ideje menni.
A mai világban általános jelenség, hogy a nők nem teljességgel tudják megélni nőiségüket, mert pl. megfelelnek a külvilág jellemzően férfias elvárásainak, vagy munkába hajszolják magukat elhanyagolva a párkapcsolatot, vagy diszharmonikus párkapcsolati megéléseik vannak, vagy épp nem találják a méltó párjukat, stb. Ezek önbizalomihányt, megfelelési kényszert, a "nem vagyok elég jó" érzését, a test elhanyagolását vagy épp kizsigerelését, és különböző női szervi problémák kialakulását eredményezhetik. Kialakulhatnak PMS tünetek, fájdalmas menstruáció, cikluszavar, meddőség, illetve változókori nehézségek, és még megannyi egyéb mentális, lelki és testi tünet. A női jóga gyakorlása segít visszatérni a természetes nőiséghez.
A női egészség alapja a méh. Ahhoz, hogy nőként boldogságban, harmóniában, bőséget teremtve tudjunk élni, teremtőerőnket kieteljesítve, a méh terének energetizálása és harmonizálása szükséges. Ugyanis a méh, a női energiarendszer központja, rendkívül sok energetikai szennyeződést raktároz el, ezzel akadályozva a női egészséget, a méh energiaterének harmonikus műkédését, és így a női teremtőerő kiteljesedését.
A jógagyakorlatoknak számos hatásuk van a nőiségre. Mivel a jóga egységként tekint az emberre, ezért az jógaászanák gyakorlása során nem csupán a fizikai testre hatunk, hanem a több úgynevezett finomtestekre is. Ezáltal tudjuk harmonizálni az energiáinkat, az érzéseinket és a gondolatainkat is.
Fizikai szinten többek között az izmok erősítése és nyújtása történik, hatunk a csontokra, az idegekre, a keringésre, a mirigyek működésére, az emésztésre, a bőrre, és természetesen a csípőtájékra fókuszálva a női szervek vérállátására, a női szervek egészséges elhelyezkedésének visszaállítására a mélyizmok erősítésére, a csípő körüli izmok erősítésére és nyújtására.
A csípő tájék jelképezi a bölcsességet, a kreativitást, a teremtőerőt, így ezt a területet átmozgatva tudjuk aktiválni saját bölcsességünket és erőnket. Ehhez elenngedhetetlen a lábak és a törzs aktivitása, ereje és rugalmassága, amely révén a teljes testre hatunk. Fontos, hogy a rugalmasításon és a hajlékonyságon túl visszaadjuk a női testnek az erőt is, hisz az idő előrehaladtával az izmok petyhüdté válnak, ha nincsenek fókuszáltan erősítve és rugalmasítva.
Az áldás rendkívül gyengéd és finom folyamat. Az áldás ruhában történik, gyengéd érintéssel. A méháldás Pozsgai Nikoletta tanításai szerint történik, aki életre hívta a méhnővérek közösségét. A folyamat többek között az alábbiak terén fejt ki jótékony hatásokat:
„Méhünk elraktározza életünk minden eseményét. Elraktározza minden interakciónkat és reakciónkat a kapcsolatainkon belül. (…) méhünk emlékszik és kész arra, hogy beszéljen velünk minden félelméről, és minden öröméről.” - Queen Afua, Sacred woman
Ez alkalommal a női jóga gyakorlatait és a méháldás szakrális folyamatát a generációs minták oldásának szenteljük.
Miért is fontos generációs őseinkkel kapcsolódni, és velük dolgozni? Azért, mert genetikai és epigenetikai örökségünket hét generáció teréből hozzuk (ez több, mint 100 ember!), és ezek a minták tudattalanunk teréből befolyásolják az életünket, az átélt eseményeket, kapcsolatokainkat, megéléseinket. Méhünk terében generációs őseink mintázatai mint egy raktár, úgy vannak eltárolva. Legyen szó akár a sérülésekről, fájdalmakról, félelmekről, akár a tehetségekről, erőforrásokról, képességekről. Példának okáért lehet, hogy a soha nem látot ükanyánknak fájdalmas párkapcsolati megélései voltak, nem tudta megélni nőiségét, elnyomta a szexualitását, ez saját lényünkben létre tud hozni hasonló megéléseket. Lehet, hogy a szépapánk földönfutó volt, és az éhhalál környékezte; ez hatással lehet az anyagi javainkra, a teremtőerőnkre, az étellel, az élettel való kapcsolatainkra. De természetesen nem csak az úgymond akadályozó mintáknak adjuk a figyelmünket, hiszen megannyi tehetség, képesség és erőforrás is található ebben a térben.
A fogantatás, a várandósság és a születés alatt, valamint a születés utáni időszakban átélt élmények és tapasztalások alapvetően határozzák meg az egész életet. Olyan, mintha kapnánk egy mintát az életre. Ilyenkor teljes egységet tapasztalunk, és minden behatást, eseményt, sőt még a gondolatokat is magunkénak érezzük. Rendkívüli hatása van az életünkre, hogy vártak-e, vagy sem, milyen neműnek vártak, örültek-e az érkezésünknek vagy sem. A születés mikéntje is meghatározó, az, hogy természetes úton, vagy császárral születtünk-e, milyen hosszú volt a vajúdás, rátettek-e édesanya mellkasára a születést követően, stb. Ilyenkor olyan érzékenyek vagyunk, mint egy precíziós műszer, mindent befogunk és érzékelünk, még azt is, ha a szobában lévő emberek azt gondolják, hogy "hú, de nagy dumbó fülei vannak". Mindezeknek számos kihatása lehet felnőtt életünkre, pl. szexuális problémák, siker elérése, megélése, önelfogadási gondok, párkapcsolati problémák, anyagi gondok, döntési nehézségek, időbeli elcsúszások (ha valaki folyton siet, késik, vagy épp mindenhova hamarabb odaér, vagy nincs ideje semmire), türelmetlenség, feszültség és stressz, önmegvalósítási gondok, blokkok a szeretet kifejezése és befogadása terén, és számtalan egyéb probléma.
Számos felnőttkori elakadásunk gyermekkori sérüléseinkből fakadnak. Ezek lehetnek akár felnőttként már el is feledett, vagy éppen elbagatelizált történések, de ott, akkor a gyermeki énünk sérelmet, fájdalmat, szenvedést tapasztalt, és ha ezek nincsenek kioldva, feloldva, akkor visszük őket tovább a felnőtt életünkbe. Nőként az édesapával való kapcsolat alapjában befolyásolja a férfiakkal való kapcsolódást, csakúgy, mint a külvilággal, az anyagi világgal való kapcsolatot, az aktív, kiáradó, teremtő, megnyilvánuló jellegeket. Az édesanyával való kapcsolat alapvető befolyással lehet a nőiség, női szerepek megélésére, csakúgy, mint az anyaság megélésére, a befogadó, megengedő jellegekre, az érzelmek világára, a belső világgal való kapcsolatra. A kicsi lányként megtapasztalt anyával-apával kapcsolatos élmények - vagy épp azok hiánya! - hatással lehetnek a párkapcsolati életterületre beleértve többek között az ismerkedést, a kapcsolat kialakítását, a kapcsolat milyenségét, a nemi szerepek mikéntjét a szexualitás megélését, az anyává válást, a saját szülőség megélését, a teremtő erő használatát, az önmegvalósítást, az anyagi javakkal való kapcsolatot, stb.
Sok esetben előfordul, hogy tudattalan bűntudat van bennünk felnőttként, amennyiben azt érezzük (nem tudatosan), hogy ügyesebbek, szebbek, gazdagabbak, boldogabbak, stb. vagyunk mint a szüleink. Ezzel akaratlanul is diszharmóniát hozunk létre a lényünkben, akadályozva saját boldogságunkat. Sőt sokszor ezért ugyanazokat vagy nagyon hasonló mintákat követhetünk a különböző életterületeken - egészség, karrier, párkapcsolat, család, önmegvalósítás, pénzügyek stb. -, csak azért, hogy hasonoljunk a szülőkhöz, és ezáltal kapjunk elfogadást. Nem ritka az olyan minta, amely esetében a gyermekben egy olyan tudattalan szándék van, hogy a szülőt segítse, támogassa, akár pátyolgatva, akár energetikailag beleállva az elhúnyt házastárs szerepébe, és ezáltal blokkolva a saját önazonos boldogságot.